Végtelen utadon
Tíz év után
Kihunynak a fények
S a fináléra vársz
Mikor elindultál úgy érezted,
Tiéd lesz a világ
Elcsendesült a publikum,
Új csodát kívánt.
Felébredsz egy reggel
tíz év után,
látod jött egy új nap,
s jött egy új király
Átszabták a jelmezeket,
s a díszlet újra áll,
bábu áll a színpadon,
a súgó szavára vár.
Még előtted az út,
még elérhet a fény
Ami szép volt, ami jó volt,
az örökre tiéd
A karmester beint
egy régi dallam száll
Ezerkilencszázkilencvenötben
bolond a világ!
Volt egyszer egy színház,
volt néhány bohóc,
akik őszintén szerették a dalt és a szót
Volt egyszer egy színház,
volt néhány bohóc,
akik őszintén szerették a dalt,
s amiről szólt!