Egy srác a parkban néha úgy halkan rám köszönt,
Ha ráemlékszem, nem érzek még most sem közönyt.
Akkor még gőgős voltam én, azt hittem a világ csak az enyém.
Egy srác az utcán, emlékszem mondta, úgy szeret,
Ha felidézem ma én is, épp úgy szenvedek.
Akkor még kislány voltam én, azt hittem a világ csak az enyém.
Minden délután úgy várom őt.
Minden délután úgy várom őt. Igen őt.
Nem jön el már soha, hiába várom egyre én.
Nem jön el már soha, tudom, és mégis várom én.
Minden délután úgy várom őt.
Minden délután úgy várom őt. Igen őt.
Nem jön el már soha, hiába várom egyre én.
Nem jön el már soha, tudom, és mégis várom én.
Minden délután úgy várom őt.
Minden délután úgy várom őt. Igen őt.
Nem jön el már soha, hiába várom egyre én.
Nem jön el már soha, tudom, és mégis várom én.
Minden délután úgy várom őt…