Tört húrokon játszik a szél,
Rossz, bohém hangulat szöktet könnyedén.
A lassan leáldozó nap,
Mint fáradt fényvonat,
Feketébe vonja minden álmomat.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Túl régen vársz, tudom
És senkit sem találsz,
És mind a ketten tudjuk, hogy nincs ráadás.
Viharos évszakokban
Oly súlyos a zsoltár,
Úgy kísért a vágy
Valami titkos más után.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.
Fekete álmaimmal úgy ölellek körbe,
Halvány naplabdák gurulnak a földre.
Egy titkos érintő suttogásra vált,
Titokban megigéz, de túl magasra szállt.
Törékeny vágy,
Úgy őrizlek, hogy szinte fáj,
Hogy átölelsz.
Félek, hogy megoszt minden perc
És nem marad,
Nem marad utánunk semmi jel,
Hogy élhetünk,
Hogy egyszer célba érkezünk.