Gondolkoztam, úgy legyen most minden ahogy szeretném
A hiphop-ért eladnám lelkem is, ha tehetném.
Akartam egy mike-ot, hozzá szívetekbe lángot,
Amit meggyújtok ha láttok, talán máskor visszavártok.
Nem így lett, de sebaj, mert én szerettem és jól esett,
Ha közétek lelépve néha megfoghattam pár kezet.
Másnap újrakezdtem, újragyúrtam, minél jobb legyek,
És biztos voltam abban is, ha lehet megint ott leszek.
Közössé vált érdek, számotokra - számomra,
Hogy ne hulljon a hiphop le egy feneketlen árokba.
Álmomban már láttam, de a valóságtól reméltem,
Hogy hisztek majd a zenében, mert van benne kincs temérdek.
És Szépség a Szörnyeteg ki árul benne üresség
Ki bámul, csupán egy maradhat hátul.
Az összes többi hangjától a hitem megszilárdul,
És az élménytől a szívembe egy csodás látvány tárul.
Ez lenne mit szeretnék, és harcolnék is miatta,
Már nincs szükségem arra, ki az én nevem megsiratja.
Saját lábra állok, talán néha mégis értetek,
Ha mégsem hiszel benne, akkor elköszöntem; Ég veled.
Elmegyek, elhúzok innen messzire, hogy feledjek,
És visszatérek, ismét tüzet szórva minden tetemre


Régen fontos volt a vélemény, ma túl sok a laikus,
Tudatlan tömegek, mégis megmaradt pár habitus.
Kevesebb az élmény, mégis van, mi örömet okoz,
Ha ég a tűz, és szív dobog, és aki előttünk lobog.


Nekem fontos az, hogy ott legyél, fontos az, hogy értsél,
Kétség kívül élvezem, ha lentről látod én velem.
Hogy hiányzik az érzelem, mert elveszett az értelem,
Ha kérdelek kételkedem, hát tessék, nyújtom két kezem.
Lépj velem tovább azon, hogy sok ember érdektelen,
Kérdem veled mi újság!? Mert őszintén ez érdekel.
Csak mi maradtunk néhányan, a jó mindig a védtelen.
Leküzdi a fake-et, de sok a véletlen mérhetetlen.
Normál értékrend kérhetetlen, most én mit is tehettem,
Elképzelhetetlen számomra, hogy elvesszenek ereklyék.
Mint a fecskék, úgy repülnek el emberek és percek
Az életemtől messze, vajon örök dolog lesz-e!?
Félek választ kapni tényleg, és ezt nagyon jó, hogy látjátok,
De utunk végét, utam végét mégis ti elálljátok,
Ezt soha meg nem bántjátok, ti vízbe fulladt kárászok,
Kár azért a száz szóért, mit nektek kifecsegtem,
Elkecsegtetett mégis titeket valami hihetetlen,
Ha kezem nyújtom feléd, kérlek fogd meg, mert azt érdemes.
Elkerül majd a nyakleves, nézd világom, mi érdekes,
Ha nem bíznál meg magadban, hát tessék itt van két kezes
A közönség a célpiac, vigyázz, nehogy lekéssél
Nekem fontos az, hogy ott legyél, fontos az, hogy értsél