A Jövő mindig csak jön, de úgy is elmegy
A múltkor is múlttá vált, nekem már mindegy.
Legközelebb majd közömbös arcot vágok…
Láthatja mindenki, semmit se várok.
Jó lenne most már kicsit megpihenni.
Untat az élet, és nem köt ide már senki,
Vár rám egy láda, elbúcsúznom se kéne,
Alszom majd egy jót bent, lent, ott… a földbe,
Kialszom végre magamat, bent, lent a földbe.