Itt ez az örvény én mégse félek,
Bátran és büszkén jól belelépek,
Szédít a forgás, én mégse bánom.
Húzzon a mélybe ez volt az álmom,
Mert ez az örvény a te ölelésed,
Becsukott szemmel se tévedek el.
Ismerem már a szédítő érzést,
Mikor a két karod nem enged el.
Mély kék űr, csillagviharban a szívem,
Hátraarchoz túl késő.
Könnyes búcsút vesz tőlünk a tér és az idő.