Imhol a föld alá megyünk
Aknák, s tárnákon át.
S a napfényt fölváltja ott lenn
A gyönge mécsvilág,
A gyönge mécsvilág.
Csattog a csákány, cseng az érc,
Sziklát repeszt kezünk.
Ki tudja mit hoz még a nap,
Míg újra feljövünk?
Míg újra feljövünk?
S ha lenn maradna egyikünk,
S nem jönne fel megint,
Mondjátok hát: "Jó szerencsét!"
Bányász szokás szerint,
Bányász szokás szerint.
Isten kezében életünk,
Fel kincs keresni hát!
Ész és erő hozza fel
A föld ajándékát,
A föld ajándékát.
Ezért, midőn leszállotok,
Szorítsatok kezet!
Sűrű homály borítja el
A földi vétkeket,
A földi vétkeket.
S ha munka után egyikünk
Többé nem jönne fel.
Zokogja el fájó szívünk:
Pajtás, szerencse fel!
Pajtás, szerencse fel!
Ha béke nem jutott neked,
Míg nap sütött le rád.
Megadja néked majd a sír.
Pajtás, jó éjszakát,
Pajtás, jó éjszakát!
S ha az, ki elment közülünk,
Eszedbe jut megint,
Köszönts reá "jó szerencsét"
Bányász szokás szerint,
Bányász szokás szerint.