Én csak nézem a semmit a szürke égen,
Fekete-fehér filmen szépen
És hallgatom egy-két gondolatom.
És azt hallom, hogy ami szép, az szürke,
Az út, a híd és a folyók mélye
És hallgatom egy-két gondolatom.
Héj, aki velem jössz szemben,
Ne hazudj színt a két szemembe.
Mert én hallgatom a saját gondolatom.
És látom azt, hogy minden szürke,
A fehér ing és a csontok a földbe,
És hallgatom egy-két gondolatom.
Szürke az eső, s a felhő fölötte,
Szürke a szemem s az agyam mögötte,
És hallgatom egy-két gondolatom.
Szürke a pokróc, s alatta ébren,
Fekete-fehér álmom nézem,
És hallgatom egy-két gondolatom.
Héj, aki velem jössz szemben,
Ne hazudj színt a két szemembe.
Mert én hallgatom a saját gondolatom.
És azt érzem, hogy minden szürke
A hó, a szél és a füvek füstje,
És hallgatom egy-két gondolatom.