Tizenöt évet kaptam végül, hát leülöm
Tizenöt éve nincs szerencsém, leküzdöm
Tizenöt éves voltam, csak tizenöt
Tizenötezret loptam el, Ãgy kezdÅ‘dött
A sorsom csak úgy jött,
Hisz gyerek voltam még, ez a mentség
Apám nem volt, anyám már rég meghalt
Az intézetben rosszul bántak - hogy meghat!
Elszöktem, és az utcán éltem, csavarogtam
Rossz emberekkel rosszkor találkoztam
Jött minden, ami kell,
És nem figyeltem fel, hogy mit követek el
Refr:
Egy elrontott év volt, melyben érkeztem
Egy elrontott században kell élnem
A vétkesek bÃrálják, kik vétkeztek
És visszaút nincs már, hogyha tévedtek
Nem tudtam, hol a vége, még meddig mehetek el
Nem is tudom, miben bÃztam, kinek hittem el
Hogy nem történik semmi rossz,
Hogy körülöttünk senki nem gonosz
A társaimat mind szerettem
Azt hittem, kiállnak mellettem
Kis hiba csúszott be, és engem köptek be
A rohadt életbe!
Refr.
Tizenöt év - Nincs több álom, ez a vég, azt hiszem
Tizenöt év - Nem számÃt már, hogy mit miért tettem
Tizenöt év - Nincs már senki, ki elfeledtetné,
Hogy hova kerültem, s mi lett belőlem
Miért? Miért kell, hogy éljek?
Az, hogy nap mint nap bűnhődjek?
Tudom már, megtennék mindent
Refr.