Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Szavak (feat. Szilárd)
Norba
Szicsu:
Szavakkal reményt adhatok neked, meg el is vehetem,
Vagy a kedved szegem, vagy amikor tehetem,
A hangulatot feldobhatom oda fel az égbe,
Vagy bizalmat tömök beléd, ha esküszöm az égre,
Vagy könnyeket is csalhatok a szemed sarkába,
A szó veszélyes fegyver, ott van bárki markába,
Egy szó hozhat mosolyt, meg hozhat fájdalmat,
Hallottam már ígéreteket meg aljas rágalmakat,
Ezek csak szavak, itt szinte mindent szabad,
Ha kimondod, majd elszáll, mint a füst, és ha marad,
Akkor sem biztos, hogy jó irányba halad
Ez a hajó, pedig dagad a vitorla
Csak rossz helyre van kitolva.
Szavak színfalai mögött érdekes érzések,
Ezt leplezhet az ember, mit nem mer,
Vagy nem lehet, vagy nem kell,
Kimondani, mert úgyis kevés,
A kifejezés szegénykés, így elmarad a megértés.
Szavakat szórok eléd, Te meg szépen szeded össze,
Visszaszórod nekem, kódolom, asszem megfejtettem,
Okosabb lettem, kontaktot teremtettem,
Infóhoz jutottam és adtam vissza, mind megettem!
Csúnyákat használok, csúnya vagyok szerinted,
Te viszont üreseket, üres vagy szerintem.
Nagyokkal dobálsz, mér, mit vársz?! Megtalálsz?!
Asszed elámítasz?! Esetleg imponálsz?!
Olvasd le a számról akkor megérted, ha mondom,
De nézz bele a szemembe, hogy érezd, hogyan gondolom,
Szerintem kevés az a néhány betű sorba rakva,
Hogy tisztán láss, mint az MTV-t a kirakatba,
A betűk meg a hangokból a szavak,
Ha leírod, az marad, így látható a hangalak,
De mégis vastag falak emelkednek köztünk,
Így egymás mellett megyünk el, há’ megin’ nem ütköztünk?!
Nagy-nagy szavak jönnek, a földre döntenek,
A pofám is leszakad és a szemem is kerek,
Annyira bódító hadd fürödjek benne,
Bár, ez a medence mintha üres lenne,
Ezek a korlátolt egységeket a mondatokon belül, Te csak variálod,
Szlengbe nyomod, de, csak ha variálod, mert ha Te kreálod,
Az majd úgyis megérti, mert Ti olyanok vagytok. Mint a veteránok,
Akik szavak nélkül bármit,
Nincs szükség rájuk, csak a közös agy számit.
Itt nincsen hárítás, meg számító számítás,
Nincs hülye kérdés, meg mellé beszélés,
Nincsenek magyarázatok, mert má' régen megborultak,
Bármi is az életbe magyarázatra szorul,
Szarul hangzik, nem sok, csak habzik,
Egy üres járat, egy felesleges Tranzit,
Mint a hamis vallomások, meg a hülye oltások,
`szeretlek `meg `hiányzok `, nekem ez már sok,
A Paksi szmókások,
Héj, be kell, hogy lássuk a szavak arra jók csak, hogy hazudjunk egymásnak...
Norba:
Egyik fülemen be a másikon meg ki,
Vagy hanyagul mellette el kell engedni,
Mint a szükségtelen szemetet, mit elvisz a szél,
Esküszöm, jól játszod a szereped, na nem is azér',
De ha választanom kell, inkább leszek hitetlen,
Minthogy századszor is rondán pofára ejtetten,
Szembesüljek a realitás kárörvendő vigyorával,
Mint egy aranyhal a cápavadász szigonyával,
Messziről jött ember, tengeren innen vagy túlról,
Mondhat, amit akar, tanultam eleget a múltból,
Hogy nincs az a szekér, minek ne akadna a kereke,
A rózsaszín felhők fölött ott gomolyog a fekete,
Még az előző vihar felejtette ott,
A legjobb esélyem mindent helyben rontott,
A szavak hitegetnek, a szavak bántanak,
Minél édesebbek annál többet ártanak...
Ezt nem írom le, hogy ne maradjon nyoma,
Ha kimondom majd el is, száll, Isten tudja hova,
Ezt most, nem írom le, hogy ne maradjon nyoma,
Ha kimondom, majd elrakod Te, tudod hogy hova.
Szavakkal reményt adhatok neked, meg el is vehetem,
Vagy a kedved szegem, vagy amikor tehetem,
A hangulatot feldobhatom oda fel az égbe,
Vagy bizalmat tömök beléd, ha esküszöm az égre,
Vagy könnyeket is csalhatok a szemed sarkába,
A szó veszélyes fegyver, ott van bárki markába,
Egy szó hozhat mosolyt, meg hozhat fájdalmat,
Hallottam már ígéreteket meg aljas rágalmakat,
Ezek csak szavak, itt szinte mindent szabad,
Ha kimondod, majd elszáll, mint a füst, és ha marad,
Akkor sem biztos, hogy jó irányba halad
Ez a hajó, pedig dagad a vitorla
Csak rossz helyre van kitolva.
Szavak színfalai mögött érdekes érzések,
Ezt leplezhet az ember, mit nem mer,
Vagy nem lehet, vagy nem kell,
Kimondani, mert úgyis kevés,
A kifejezés szegénykés, így elmarad a megértés.
Szavakat szórok eléd, Te meg szépen szeded össze,
Visszaszórod nekem, kódolom, asszem megfejtettem,
Okosabb lettem, kontaktot teremtettem,
Infóhoz jutottam és adtam vissza, mind megettem!
Csúnyákat használok, csúnya vagyok szerinted,
Te viszont üreseket, üres vagy szerintem.
Nagyokkal dobálsz, mér, mit vársz?! Megtalálsz?!
Asszed elámítasz?! Esetleg imponálsz?!
Olvasd le a számról akkor megérted, ha mondom,
De nézz bele a szemembe, hogy érezd, hogyan gondolom,
Szerintem kevés az a néhány betű sorba rakva,
Hogy tisztán láss, mint az MTV-t a kirakatba,
A betűk meg a hangokból a szavak,
Ha leírod, az marad, így látható a hangalak,
De mégis vastag falak emelkednek köztünk,
Így egymás mellett megyünk el, há’ megin’ nem ütköztünk?!
Nagy-nagy szavak jönnek, a földre döntenek,
A pofám is leszakad és a szemem is kerek,
Annyira bódító hadd fürödjek benne,
Bár, ez a medence mintha üres lenne,
Ezek a korlátolt egységeket a mondatokon belül, Te csak variálod,
Szlengbe nyomod, de, csak ha variálod, mert ha Te kreálod,
Az majd úgyis megérti, mert Ti olyanok vagytok. Mint a veteránok,
Akik szavak nélkül bármit,
Nincs szükség rájuk, csak a közös agy számit.
Itt nincsen hárítás, meg számító számítás,
Nincs hülye kérdés, meg mellé beszélés,
Nincsenek magyarázatok, mert má' régen megborultak,
Bármi is az életbe magyarázatra szorul,
Szarul hangzik, nem sok, csak habzik,
Egy üres járat, egy felesleges Tranzit,
Mint a hamis vallomások, meg a hülye oltások,
`szeretlek `meg `hiányzok `, nekem ez már sok,
A Paksi szmókások,
Héj, be kell, hogy lássuk a szavak arra jók csak, hogy hazudjunk egymásnak...
Norba:
Egyik fülemen be a másikon meg ki,
Vagy hanyagul mellette el kell engedni,
Mint a szükségtelen szemetet, mit elvisz a szél,
Esküszöm, jól játszod a szereped, na nem is azér',
De ha választanom kell, inkább leszek hitetlen,
Minthogy századszor is rondán pofára ejtetten,
Szembesüljek a realitás kárörvendő vigyorával,
Mint egy aranyhal a cápavadász szigonyával,
Messziről jött ember, tengeren innen vagy túlról,
Mondhat, amit akar, tanultam eleget a múltból,
Hogy nincs az a szekér, minek ne akadna a kereke,
A rózsaszín felhők fölött ott gomolyog a fekete,
Még az előző vihar felejtette ott,
A legjobb esélyem mindent helyben rontott,
A szavak hitegetnek, a szavak bántanak,
Minél édesebbek annál többet ártanak...
Ezt nem írom le, hogy ne maradjon nyoma,
Ha kimondom majd el is, száll, Isten tudja hova,
Ezt most, nem írom le, hogy ne maradjon nyoma,
Ha kimondom, majd elrakod Te, tudod hogy hova.
előadó:
Norba
album címe: Amíg A Város Alszik
megjelenés: keressük!
hossz: 4:10
kiadó: Kriminal Music
zeneszerző: Asztalos Norbert
szövegíró: Asztalos Norbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 16651
album címe: Amíg A Város Alszik
megjelenés: keressük!
hossz: 4:10
kiadó: Kriminal Music
zeneszerző: Asztalos Norbert
szövegíró: Asztalos Norbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 16651
kapcsolódó videók
keressük!
