Reggel mikor felkeltem egy rémes levél várt reám.
Azt közölték, hogy elhunytam, rég nem vagyok már.
Felhő szélén lábat lóbál fehér lelkem, mely célba int.
Oly furcsa volt, hogy minden oly szép.
Fentről minden, fentről minden, fentről minden kék.
Égi bÃró berendelt, közölte ez tévedés.
ElÃrták nekem a pokol való nem az ég.
Fellebbeztem még idÅ‘ben, vártam az Ãtéletet.
Egy-két angyalt megkentem, Ãgy reménykedtem.
Oly furcsa volt, hogy minden oly szép.
Fentről minden, fentről minden, fentről minden kék.
Temették a porhüvelyem, csak én voltam jelen.
De azért tetszett nekem.
Elhangzott csak útban volt, elhangzott jobb, mint hogy holt.
De nekem ez már oly mindegy volt.
Oly furcsa volt, hogy minden oly szép.
Fentről minden, fentről minden, fentről minden kék.
Oly furcsa volt, hogy minden oly szép.
Fentről minden, fentről minden, fentről minden kék.