Amikor feljöttél hozzám majdnem meghaltam,
Hisz addig csak hangodat telefonon hallottam.
De amikor ott álltál előttem az ajtóban,
Oly ronda voltál, hogy attól majdnem meghaltam.
Én ilyen csúnyát még életemben nem láttam.
Jó nem vagy egy Vénusz, de ilyet azér’ nem vártam.
Már megbocsáss, kérlek, de rögtön be is ágyaztam. Bizony.
S a dologról véled többet soha nem is tárgyaltam.
De az élet szép, vagy legalábbis szebb, mint te.
Hisz oly rémség, mint te vagy nincs csak elvétve.
Amikor feljöttél hozzám majdnem meghaltam.
A kutyámat kínomban háromszor megharaptam.
És éjszaka inkább a hideg falra tapadtam. De jó!
Egészen másnapig érintetlen maradtam.
Margit hagyj békén! Közted mindennek vége!