Rohan az életünk, elmúlnak éveink, semmire nincs idő,
Összemosódik a szemünk előtt múlt, jelen, jövő,
Oly gyorsan változik ez a világ, semmi sem állandó,
Csak te maradtál aki vígasztal, mert hozzád bújni jó.
Ezért hát nem-nem, nem tudlak elfeledni,
Nem-nem, nem tudnék mást szeretni,
Hisz néked jutott az életemből minden boldogság.
Ha tudnád hányszor jártam álmomban nálad,
Kérdezd meg az orgonákat,
Aki szeret, mindig megbocsájt.
Ha tudnád hányszor sírtam át éjszakákat,
Kérdezd meg az orgonákat,
Aki szeret, mindig megbocsájt.
Rohan az életünk, elmúlnak éveink, semmire nincs idő,
Összemosódik a szemünk előtt múlt, jelen, jövő,
Oly gyorsan változik ez a világ, semmi sem állandó,
Csak te maradtál aki vígasztal, mert hozzád bújni jó.
Ezért hát nem-nem, nem tudlak elfeledni,
Nem-nem, nem tudnék mást szeretni,
Hisz néked jutott az életemből minden boldogság.
Ha tudnád hányszor jártam álmomban nálad,
Kérdezd meg az orgonákat,
Aki szeret, mindig megbocsájt.
Ha tudnád hányszor sírtam át éjszakákat,
Kérdezd meg az orgonákat,
Aki szeret, mindig megbocsájt.
Ezért hát nem-nem, nem tudlak elfeledni,
Nem-nem, nem tudnék mást szeretni,
Hisz néked jutott az életemből minden boldogság.
Ha tudnád hányszor jártam álmomban nálad,
Kérdezd meg az orgonákat,
Aki szeret, mindig megbocsájt.