- Mi bajod, Leartes, hogy pártütésed ily óriást mutat?
- Hol az atyám, bosszút állok busásan.
- Hamlet az,ki jó atyádat megölte és éltemre tőr
- Háromszoros jaj, ó fejére az átkozottnak.
- Egy házalótól oly írat vevék, e szerbe mártom én szablyám hegyét.
- Ha elhibáznók és szándokunk kilátszanék e rossz játék alól kerülje bár el a mérges döfés egy pohár ital leend kész.
- Rajta! Rajta! Rajta! Rajta!
- Hamlet tikkad, mert kövér.
- Gertrúd, ne! Késő!
- Ha, ni a királyné!
- Újra hát, rajta! Rajta! Rajta! Rajta!
- Csak, csak elájult!
- Újra hát, rajta! Rajta! Rajta! Rajta!
- Az ital, az ital, megmérgeztek.
- Közös, hogy meghal, aki él, a természet útján szebb valóra kél.
- Így kell lenni!
- De hangom elhágy, torkomra forrt az undok ármány.
- Jaj, szegény!
- Ássuk meg szaporán a sírt!
Ásó, kapa, veremvágó, egy szemfedő, egy lepel.
Ó, az ily vendégnek egy gödör,
egyéb semmi, semmi se kell.
- Be kell az ajtót zárni, árulás! Ki kell nyomozni,
ó, szörnyű gazság.
- Hamlet, te is oda vagy. Nincs benned élet egy félórai. A kardhegye is mérgezve van. A király az ok, mindenben a király.
- Kardom is mérgezett, árulás. Ördög lelked vigye pokolba hát. Ne hát, te gyilkos, gyilkos, vérparázna dán.
- Védjetek barátim! Védjetek! Ez vérgyilkolás!
-Közös, hogy meghal, aki él, a természet útján szebb valóra kél.
-Így kell lenni,
-De hangom elhágy, torkomra forrt az undok ármány.
Ásó, kapa, veremvágó, egy szemfedő, egy lepel.
Ó, az ily vendégnek egy gödör, egyéb semmi, semmi se kell.
- Közös, hogy meghal, aki él, a természet útján szebb valóra kél.
-Így kell lenni,
-De hangom elhágy, torkomra forrt az undok ármány.
Ásó, kapa, veremvágó, egy szemfedő, egy lepel.
Ó, az ily vendégnek egy gödör, egyéb semmi, semmi se kell.