„Amit birtokolsz, az birtokol” – megjelent Korinna és UTAZØ legújabb dala: a Zavar
tovább
Prológus – Ki az?
Nagy Feró
Hiába bújsz, hiába futsz,
Félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz, legfeljebb tűrsz
Egy szavunk téged padlóra küld
Legyen már eszed, és el ne felejtsd
Eszedbe véssük a lényeget
Ellenünk te semmit meg nem tehetsz
Nem félek én, ha van még remény,
Hogy elvégezzem küldetésem
Felállok én, bár erőm kevés,
De nem csaphatom be önmagam
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd
Eszedbe vésem a lényeget
Nem mindig a vesztes a gyengébb!
Minden, minden ütést állnom kell. Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
De bírom még, szívemben még él a remény.
Minden, minden ütés által, Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
Amit én kaptam,
Te leszel a gyengébb!
És tessék, újra kezdem én.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Hát ma éjjel is járt az izé.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Alakra épp a megholt király.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért e szoros őrvigyázat, gyötörni éjjel az alattvalót?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért öntik a rézágyúkat, s veszik külföldön a sok harci szert?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Sokáig éljen a király! Király! Király! A király!
Bár Hamlet édes testvérünk halála emléke még új.
S úgy illenék, hogy gyászba' hordjuk szívünket,
De annyiban már a természeten győzött az ész,
Hogy míg bölcs fájdalommal siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.
Bátyám halála miatt ez ország össze-vissza van,
S e harcos állam trónja özvegyét,
Egyensúlyozva bánatot s gyönyört – Nőül vevők.
Én egy idő óta elvesztettem minden kedvemet.
Még szólni sem merek. Valami bűzlik.
Sorsom kiált és minden kis inat e testben,
Oly rúgós keményre edz.
Úgy látszik ezentúl ildomos lesz furcsa álcát öltenem.
Valami bűzlik.
Kizökkent az idő; - ó, kárhozat,
Hogy én születtem helyre tolni azt.
Dánia börtön, de még milyen, mennyi rekesz őrhely és dutyi,
Mert nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkozás teszi azzá.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.
Nekem börtön.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.
Félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz, legfeljebb tűrsz
Egy szavunk téged padlóra küld
Legyen már eszed, és el ne felejtsd
Eszedbe véssük a lényeget
Ellenünk te semmit meg nem tehetsz
Nem félek én, ha van még remény,
Hogy elvégezzem küldetésem
Felállok én, bár erőm kevés,
De nem csaphatom be önmagam
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd
Eszedbe vésem a lényeget
Nem mindig a vesztes a gyengébb!
Minden, minden ütést állnom kell. Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
De bírom még, szívemben még él a remény.
Minden, minden ütés által, Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
Amit én kaptam,
Te leszel a gyengébb!
És tessék, újra kezdem én.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Hát ma éjjel is járt az izé.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Alakra épp a megholt király.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért e szoros őrvigyázat, gyötörni éjjel az alattvalót?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért öntik a rézágyúkat, s veszik külföldön a sok harci szert?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Sokáig éljen a király! Király! Király! A király!
Bár Hamlet édes testvérünk halála emléke még új.
S úgy illenék, hogy gyászba' hordjuk szívünket,
De annyiban már a természeten győzött az ész,
Hogy míg bölcs fájdalommal siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.
Bátyám halála miatt ez ország össze-vissza van,
S e harcos állam trónja özvegyét,
Egyensúlyozva bánatot s gyönyört – Nőül vevők.
Én egy idő óta elvesztettem minden kedvemet.
Még szólni sem merek. Valami bűzlik.
Sorsom kiált és minden kis inat e testben,
Oly rúgós keményre edz.
Úgy látszik ezentúl ildomos lesz furcsa álcát öltenem.
Valami bűzlik.
Kizökkent az idő; - ó, kárhozat,
Hogy én születtem helyre tolni azt.
Dánia börtön, de még milyen, mennyi rekesz őrhely és dutyi,
Mert nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkozás teszi azzá.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.
Nekem börtön.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.
előadó:
Nagy Feró
album címe: keressük!
megjelenés: 1986
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Nagy Ferenc B
szövegíró: Arany János
Ismeretlen, Nem Védett Szerző
Nagy Ferenc B
Nagy Feró
William Shakespeare
stílus: Rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 4956
album címe: keressük!
megjelenés: 1986
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Nagy Ferenc B
szövegíró: Arany János
Ismeretlen, Nem Védett Szerző
Nagy Ferenc B
Nagy Feró
William Shakespeare
stílus: Rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 4956
kapcsolódó videók
keressük!
