Senki fia
Kugli
Hű barátom egy akadt a köd.
Rakott tálak közt kivert az éhség.
Halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam csak cserepek hulltak.
Szájam széléig áradt már a sár.
Utam mellett a rózsák elpusztultak.
Leheletemtől, megfagyott a nyár.
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Csodálom szinte már a napvilágot,
Hogy néha még rongyos vállamra süt.
Én ki megjártam mind a hat világot.
Megáldva, és leköpve mindenütt.
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!
Héj, héj, a senki fia én vagyok!