Elhagyott a gyönyörű lány,
nem láthatom őt már soha talán.
Annyi baj legyen,
annyi baj legyen!
Sokszor történt már ilyen,
s nemcsak énvelem!
Elhagyott, még búcsú se volt,
nem veszekedett, csak összepakolt.
Annyi baj legyen,
annyi baj legyen!
Úgyse változtat senki ezen.
Majd addig színlelem,
míg végül elhiszem,
hogy nem számít nekem,
nincs tovább.
A vállam megvonom,
csak apró kis pofon,
bár jobban fáj, mint gondolnád!
Elhagyott, most mi lesz velem,
ha megunom majd, hogy ismételem:
Annyi baj legyen,
annyi baj legyen!
Úgyse változtat senki ezen.