Hol az a nap, hol az a láz
Hol az a dal, ami pont felráz
Úgy látom nem, nem jöhet össze
Fejemre borult az összes ősz.
Hol van a rét, hol van a tó
Meztelen gyermekként álmodtuk, jó
Hol van a szép két ártatlan szemed.
Régen csak álom, csak képzelet.
Hol az a part, hol az a kő
Felbontották rég, csak vadfű nő
Vadfű nő, mint a lelkemen,
S harmatot szít emlékeden.
Messze a csók, messze a szád
És a gyermek, akit együtt ringatnánk
Lehet még kő, amin üldögélünk majd
Felejtve mind mi szétzavart
Érzem még nem vagy túl távol
Sem tegnaptól, mától.
A holnapért mindent elfeledek.
Nem vagy túl távol
Sem tegnaptól, mától.
A holnapért mindent elfeledek.
Nem kérek másból,
Csak téged és százszor
Míg ébredünk boldog reggeleken.