Bár lehetne házam, óriás
Vár Sevilla rám, s egy szép lakás
Ó, de mit nekem, hiszen itt a nyár, s a szép Ohio!
Na meg Karl, a meleg gnóm. Vagyis Tevje, meg Porgy.
Járhatnám én Párizst éjszaka,
Értem jön a Hilton konflisa,
Ó, de mit nekem, hiszen itt a nyár, s a szép Ohio!
Hol a csúcs szobatársam egy travi és a kígyója: Wayne.
Nálam lehet Svájcnak összes tőkéje,
Kulcs a világbékére,
És az örök ifjúság!
Én lehetnék tán az angol királynő,
Vagy épp huri kegyencnő
És énnekem mégis jó,
Hogy szép lassan hangyás leszek,
Itt, a Jóisten háta megett.
Döfhetek szemembe kötőtűt,
Vagy ehetek romlott töpörtyűt,
Az se lenne ilyen dögvész,
Mint egy nyár, s a szép Ohio
Hol nincs tévé, se bojler, se emberi kaja – sem te.
Láttam a könyved egy Kentucky-i boltban,
Fölötte tábla, hogy „Ajánlott újdonság”.
És lopva megnéztem a képedet a borítón,
S csak álltam, bevallom.
Richard, aki ott volt, tőle szokatlan csendesen nézte,
Aztán szólt: „Végül is nem hiszem, hogy pénzt kell adnod érte.”
Bámult, mint egy Mona Lisát,
Míg a Visát adtam át.
Úgy kíván, úgy kíván,
De sosem kap meg! Nem ám!
A döntés már enyém,
És azt kiáltom én:
„Nézz csak rám!
Nézz csak rá!
A francba is! Hát győzök még a legvégén!”
Tán végül jót léptem én!
Jó, ez nem Nirvána, de van még remény.
Enyém „Anita” már a matinén.
Aztán imában kérem én,
Ez álljon a lexikonban:
„A hölgy nem játszott többé Ohióban.”
Étkezhetek kígyót csokorban,
Húzatnék fogat a pokolban,
De mi is nekem az,
Hisz e penetráns nyár enyém!
Mert a szenvedés itt oly mese,
Míg azt várom, hogy végre gyere,
Hát kicsi párom,
Igyekezz!
Nosza, lábhoz, hé!
Vár a buzi, a travi, Wayne kígyó
És Missis Jamie Wellerstein.
Vagyis én.