Majka hét év után hatalmas koncerttel tér vissza az Arénába
tovább
Üzenem
Rico
Vajon érzed amit mondok,vajon látod –e, vajon hallod –e? mert üzenem.
Magával ránt a gyűlölet mikor azt mondtad nem működhet
azt éreztem belém szúrnak hogy nem lehetsz az enyém
nem könyörgök az úrnak ez olykor ad egy kis levegőt
az oxigénhez jutás tovább állok a futást élvezem annyira hogy jó
csak egyetlen egy szó amit hallani szeretnék
megfordulnék és sietnék ott várnál az utca végén majd
karomba borulnál szerelem szívembe szorulnál
nem lenne több kérdés megölelne az az érzés
mint egy nyári zápor lelkem fájdalmat tárol
de nem érzem magam bűnösnek, ha velem vagy
a nyarat hűvösnek gondolom, neked szól most
pár sorom nem a sorsom itt a lényeg
nem állított tények mitől nem látok rendesen
lesz majd olyan ki nevessen de különleges nem vagyok
nem érzem magamat annak csupán teret adok a hangnak
nem mondom lekell írnom, csak egy slukkot szívnom
ha nem tartanám soha többé nem válnék már köddé
pedig a tükörbe nézve néha nem látom magam ketté tört az életem
és léket kapott a szavam, kérdem mi olyan furcsa
üzenem a füledbe súgva hogy nincsen min nevetnem
a boldogságot nem teremtem nem teremthetem magamnak
végítélet az akaratnak mert akarom hogy lássad
hogy érzed és halld fogd fel..(fel)
ne csak bólogass a tetteken és ne hidd hogy ezzel
most neked akarok érvelni már semmit nem kell kérdezni
hisz benne van a válasz, belém martál ide állhatsz
és nevethetsz is rajtam, hogy feledésbe merüljön
gondolatom azt nem hagytam, de most kinyitom az ajtót
és inkább távozok, mert az idő elszáll túl gyorsan pörög
ahogyan semmisem az életben úgy a szerelem sem örök
refr
lerombolt álmok között segítettél visszanézni
éreztem tovább kell lépni de nélküled túl fájó
emléked velem lesz örökre lángban fog égni
üzenem most neked veled van értelme élni.
lehet hogy rosszul tudom de úgy érzem a fejedbe látok
rád várok de minden hiába ne kezdjünk újabb vitába
mert nem ér az egész annyit felbosszantasz csak érzem
még illatod az orromban pillangókat a gyomromban
görcsöl a lábam ha lenézek fentről a szemedbe
boldog voltam mikor kezem benne volt a kezedbe
mosolyt csaltál az arcomra emlékezz a kudarcomra
a célom hogy megértsed amit most mondok neked
ha mindenki nevet akkor is mondom amit érzek
egy könnycsepp egy vércsepp a szívemből vérzek
földre hullanak a könnyek elpárolog majd egyszer
ha mérges vagy is tetszel büszke vagyok
mert vállalom a holnapomról álmodom
de te csak nevetsz rajta szabad szívemet szétmarta
mintha beleharapnak utána meg csak dadognak
hogy nem akartam bocsáss meg csak annyit kérek
hallgasd végig és lásd a szépet ne szemetesként kezelj
inkább hagyj itt és menj el megpróbálok felejteni
hátha gyorsan elillan és akkor majd bevillan
hogy mindvégig hazudtál lehet kihasználtál
meguntál majd eldobtál, bár azt hittem hogy fiatalon
nem ez az élet de nehéz
ha te a megszokásból megélsz akkor én meg leszek merész
és elmondom amit már oly régen kellett volna megerőltetés nincsen
és nincsen szívtorna csak is az igazság amivel tapostak a lelkembe
én nem az alkoholba hanem a zenémbe fojtom bele a bánatot
csak egy srác vagyok aki a mikrofon elé állhatott
és bár most is messziről de csak is rád gondolok
mikor a soraimmal torkolok hogy megmaradjon a nyoma
életemnek ez a kora ezzel zárul Rico sora
hogy bevallom hogy szeretlek elbúcsúzom most tőled
Isten veled..
Magával ránt a gyűlölet mikor azt mondtad nem működhet
azt éreztem belém szúrnak hogy nem lehetsz az enyém
nem könyörgök az úrnak ez olykor ad egy kis levegőt
az oxigénhez jutás tovább állok a futást élvezem annyira hogy jó
csak egyetlen egy szó amit hallani szeretnék
megfordulnék és sietnék ott várnál az utca végén majd
karomba borulnál szerelem szívembe szorulnál
nem lenne több kérdés megölelne az az érzés
mint egy nyári zápor lelkem fájdalmat tárol
de nem érzem magam bűnösnek, ha velem vagy
a nyarat hűvösnek gondolom, neked szól most
pár sorom nem a sorsom itt a lényeg
nem állított tények mitől nem látok rendesen
lesz majd olyan ki nevessen de különleges nem vagyok
nem érzem magamat annak csupán teret adok a hangnak
nem mondom lekell írnom, csak egy slukkot szívnom
ha nem tartanám soha többé nem válnék már köddé
pedig a tükörbe nézve néha nem látom magam ketté tört az életem
és léket kapott a szavam, kérdem mi olyan furcsa
üzenem a füledbe súgva hogy nincsen min nevetnem
a boldogságot nem teremtem nem teremthetem magamnak
végítélet az akaratnak mert akarom hogy lássad
hogy érzed és halld fogd fel..(fel)
ne csak bólogass a tetteken és ne hidd hogy ezzel
most neked akarok érvelni már semmit nem kell kérdezni
hisz benne van a válasz, belém martál ide állhatsz
és nevethetsz is rajtam, hogy feledésbe merüljön
gondolatom azt nem hagytam, de most kinyitom az ajtót
és inkább távozok, mert az idő elszáll túl gyorsan pörög
ahogyan semmisem az életben úgy a szerelem sem örök
refr
lerombolt álmok között segítettél visszanézni
éreztem tovább kell lépni de nélküled túl fájó
emléked velem lesz örökre lángban fog égni
üzenem most neked veled van értelme élni.
lehet hogy rosszul tudom de úgy érzem a fejedbe látok
rád várok de minden hiába ne kezdjünk újabb vitába
mert nem ér az egész annyit felbosszantasz csak érzem
még illatod az orromban pillangókat a gyomromban
görcsöl a lábam ha lenézek fentről a szemedbe
boldog voltam mikor kezem benne volt a kezedbe
mosolyt csaltál az arcomra emlékezz a kudarcomra
a célom hogy megértsed amit most mondok neked
ha mindenki nevet akkor is mondom amit érzek
egy könnycsepp egy vércsepp a szívemből vérzek
földre hullanak a könnyek elpárolog majd egyszer
ha mérges vagy is tetszel büszke vagyok
mert vállalom a holnapomról álmodom
de te csak nevetsz rajta szabad szívemet szétmarta
mintha beleharapnak utána meg csak dadognak
hogy nem akartam bocsáss meg csak annyit kérek
hallgasd végig és lásd a szépet ne szemetesként kezelj
inkább hagyj itt és menj el megpróbálok felejteni
hátha gyorsan elillan és akkor majd bevillan
hogy mindvégig hazudtál lehet kihasználtál
meguntál majd eldobtál, bár azt hittem hogy fiatalon
nem ez az élet de nehéz
ha te a megszokásból megélsz akkor én meg leszek merész
és elmondom amit már oly régen kellett volna megerőltetés nincsen
és nincsen szívtorna csak is az igazság amivel tapostak a lelkembe
én nem az alkoholba hanem a zenémbe fojtom bele a bánatot
csak egy srác vagyok aki a mikrofon elé állhatott
és bár most is messziről de csak is rád gondolok
mikor a soraimmal torkolok hogy megmaradjon a nyoma
életemnek ez a kora ezzel zárul Rico sora
hogy bevallom hogy szeretlek elbúcsúzom most tőled
Isten veled..
kapcsolódó videók
keressük!
