Szeretem az esti csendet – írok némán egy kedves verset
mosolyog rám az esti csillag, mert más a világ, amikor itt vagy.
Szerelem kell, én mást nem kérek, veled mindig oly könnyű az élet
mert te vagy a vágy, és te vagy a világ, a napsugár, a fény, a boldogság.
Refr:
Hozd el nekem a boldogságot,
ne hagyd kérlek, hogy a szívem fájjon
rád várok álmatlan éjszakákon
kérlek siess, mert annyira vágyom.
Hozd el nekem a boldogságot
ne hagyd kérlek, hogy a szívem fájjon
rád várok álmatlan éjszakákon,
kérlek siess, mert annyira vágyom rád.
Ölelj, és csókolj, ha itt vagy velem – szeress kérlek, és fogd a két kezem
oly jó veled az életem, ugye te sem tudsz élni nélkülem.
Refr:
Hozd el nekem a boldogságot,
ne hagyd kérlek, hogy a szívem fájjon
rád várok álmatlan éjszakákon
kérlek siess, mert annyira vágyom.
Hozd el nekem a boldogságot
ne hagyd kérlek, hogy a szívem fájjon
rád várok álmatlan éjszakákon,
kérlek siess, mert annyira vágyom rád.