Álmodtad az éjjel,
érzed – menni kell,
Mi lesz veled?
Senki nem felel.
Arcodon egy álarc,
szíveden még kő,
megszólít egy hang:
Ím eljött az idő!
Indulj a holnapért,
bár messze még a cél.
Húzd, húzd a gyeplőt,
az első te legyél.
Az éjszaka oly hosszú volt,
most kinyílt a tér,
vérszínű a hajnal,
s a Nap nyugatra tér –
Rád vár a út
a pusztaságon át –
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
keress új hazát –
Égig érő hegyeken át,
majd két folyóhoz érsz.
Messzi idők határán
végül hazatérsz.
Vár ránk a hajnal –
a lelkünk tűzben ég.
Hét dombon, hét vezérnek
áldott menedék –
Ezer névből, ezer népből
a vér egyet kíván –
Kit megjelölt az Ég:
induljon szarvasok nyomán.
Vár ránk a hajnal,
vár ránk az út.
Várnak ránk a hegyeken túl –
Vár ránk egy új föld,
vár ránk az Ég –
Otthonról, indulj hazafelé.
Rád vár a hajnal –
hallgasd dobok zaját –
Puszták büszke népe,
itt talált hazát –
A hajnali szél, messze hordja
a békesség szavát –
A szívedre hallgass:
Ez az ország a hazád!
Refr. (x2)
Indulj új hazád felé!