Nézz csak szét, ugye százszorszép!?
Békét látsz, mégsem álomkép...
Nézz csak szét, ez egy boldog táj:
óvd és védd, lépted otthon jár.
Az út ma véget ért,
minden vándor vár egy célt,
lehet száz kaland a világ,
itt él, 'ki jó hozzád.
Ez az a hely, csoszog a vén folyó-,
kacag a szél,szeretve simogató.
Álmodtál völgyeken, hegyeken át,
utad eltévedt, mégis hazatalált.
Ez az a hely, sohasem változó:
örök a dallam, ahol szelíd a szó.
Álmodtál végtelen napokon át,
bár utad eltévedt végül hazatalált.
Nézz csak szét, puha bársony rét,
Őrizd hát Hold és Nap fényét!
Ringó fák mind suttogják:
"Félsz, vagy fázol, csak bújj hozzánk!"
Az út ma véget ért,
minden vándor vár egy célt,
lehet száz kaland a világ,
itt él, 'ki jó hozzád.
Ez az a hely, sohasem változó:
örök a dallam, ahol szelíd a szó.
Álmodtál végtelen napokon át,
bár utad eltévedt végül hazatalált.
Nézz csak szét, puha bársony rét,
Őrizd hát Hold és Nap fényét!
Ringó fák mind suttogják:
"Félsz, vagy fázol, csak bújj hozzánk!"