Fülledt éjszakákból lassú nappalok
Nem figyelnek rám már a túl fáradt angyalok
Eltévedt a hangom, nem jut el hozzád
Hosszúra nyúlt a csend, így hogy’ találjak rád?
Néha sírnék, ha könnyem nem száradna fel
Bíznék, de nem felelsz
Néha sírnék, hogy könnyen mért felejtesz el?
Csak képzelem, hogy itt vagy még közel
Pirkad már a hajnal az ősz hegyek mögött
Tigrissé kell válnom már a farkasok között
Hogy lehetnék más úgy, ha nem segítsz nekem
Lehetek új, s az lesz-e jobb, s te jössz-e majd velem
Tudod: sírnék, ha könnyem nem száradna fel
Bíznék, de nem felelsz
Néha sírnék, hogy könnyen mért felejtesz el?
Csak képzelem, hogy itt vagy még közel