Hagytál nyomokat rajtam,
Mint csízmák az utca kövén.
Vittél belőlem másnak,
De az már nem voltam én.
Mindig csak erősebb lettem
Ahányszor elhitte más,
Hogy végleg legyőzött engem,
Mindig volt még egy dobás.
Az utat kerestem, titkosabb utat feléd,
Így vagyok most is senkié.
Az utat kerestem, titkosabb utat feléd,
Így vagyok most is senkié,
És mindenkié.
A Kapitány, a Rossz vér, a Sámán,
Mindörökre testvéred már,
De nem látod, hova megyek innen
A fekete busszal éjfél után.
Mire a hajnal lehajol értünk,
Jóba-rosszba belefáradtunk már.
Holnap mindent úgy kezdek újra,
Mintha mindent elölről kezdenék.