Márton
Felkélt a Nap, fényességét szórja szét.
Kelet felöl tekint reánk, mutatja szent Fiát!
Áron
Márton apám! Megleltél, felneveltél!
Oltár a tekinteted. Szárnyas angyal lettél!
A Teremtő képet rajzolt elém. Márton apám!
Márton
A dolgaink földiek, mit láttál ábránd csupán.
Ne képzelj semmit kérlek, nézz messzire.
Úgy erősödnek a fények, nem homályban úsznak el.
Áron
Ismerem a törvényt:
Ne menj át az erdőn.
De erős bennem az akarat.
Atyám tudd: fiad felnőtt!
Márton
Apád volt a főbíró, lent a városban.
Hol megjelent a gonoszság, mint rossz álomban.
Leleplezte a Vezér gazságait,
felfedte a hazugságát, cselvetéseit.
Apád volt a tisztaság, de nem hagyták élni.
Rátok dőlt egy hatalmas tölgy! Tanuljunk meg félni!
Apád feküdt vérbe fagyva, a Vezér gyilkoltatta.
Felhoztalak a hegyekbe. E helyet Isten adta!
Farkas tejjel itattalak, jöjjön meg szavad,
Anyád és húgod a városban maradt.
Neveltelek, tanítottam mi tilos, mi szabad.
Azóta tizenhétszer hullt a hó, az idő elszaladt!
Így maradtunk egyedül, hegyi emberek,
Ha visszatérsz a szabadságot
tenyeredben vigyed.
Erősen nehéz, nehéz a feladat!
Ravasz légy mint a róka!
Ne fedd fel magad!
Áron
Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!
Együtt
//: A mi hazánk végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
A mi népünk hatalmas. Egy haza van, nem kettő! ://
Márton
Ím eljött az idő, férfiú lettél!
Áron
Tudom mi a dolgom, tudom mire neveltél!
Ott lent a völgyben van az én hazám.
Ott lent a völgyben várnak reám.
Ott lent a völgyben van az én hazám,
ott lent találom apám gyilkosát.
Mikes kapitány, Áron, Márton és a többiek
//: Ott lent a völgyben van a mi hazánk.
Ott lent a völgyben várnak reánk.
Ott lent a völgyben van a mi hazánk,
erős a hitünk, nem lesz több pusztítás. ://
Ott lent a völgyben van a mi hazánk!