Léptek az utcán
Ernyey Béla
Minden napnak meg van a gondja nálam is így szabály
Az élet nem csak szórakozásból áll.
Megveszem az újságom a sarkon, ott az eszpresszó előtt
Hol tegnap este menni hagytam őt.
Léptek az utcán, még nézek utána
Szótlanul állok, a semmire várva.
Az égről rám köszönnek, lassan az első csillagok
Ma hűvös lesz az éjszaka, haza indulok.
Ha egyszer az álmunk már egybe fonódott.
Miért ez a vége, miért fogynak el a csókok?
Rám villanó ablakszemek a háza kőfala,
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit, már nem is hallom én.
Elnézést kell kérnem azért, hogy most
A magányügyem a nyilvánosság színe elé viszem
De az ami tegnap este történt mára már történelem
Egy pillanatra visszaképzelem.
Léptek az utcán, még nézek utána
Szótlanul állok a semmire várva.
Az égről rám köszönnek, lassan az első csillagok
Ma hűvös lesz az éjszaka, haza indulok.
Ha egyszer az álmunk már egy fonódott.
Miért ez a vége, miért fogynak el a csókok?
Rám villanó ablakszemek a háza kőfala,
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit már nem is hallom én.
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit már nem is hallom én.
Nem is hallom én, nem is hallom én.
Az élet nem csak szórakozásból áll.
Megveszem az újságom a sarkon, ott az eszpresszó előtt
Hol tegnap este menni hagytam őt.
Léptek az utcán, még nézek utána
Szótlanul állok, a semmire várva.
Az égről rám köszönnek, lassan az első csillagok
Ma hűvös lesz az éjszaka, haza indulok.
Ha egyszer az álmunk már egybe fonódott.
Miért ez a vége, miért fogynak el a csókok?
Rám villanó ablakszemek a háza kőfala,
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit, már nem is hallom én.
Elnézést kell kérnem azért, hogy most
A magányügyem a nyilvánosság színe elé viszem
De az ami tegnap este történt mára már történelem
Egy pillanatra visszaképzelem.
Léptek az utcán, még nézek utána
Szótlanul állok a semmire várva.
Az égről rám köszönnek, lassan az első csillagok
Ma hűvös lesz az éjszaka, haza indulok.
Ha egyszer az álmunk már egy fonódott.
Miért ez a vége, miért fogynak el a csókok?
Rám villanó ablakszemek a háza kőfala,
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit már nem is hallom én.
Eldobott remény, az utca közepén.
Távolodó lépteit már nem is hallom én.
Nem is hallom én, nem is hallom én.
előadó:
Ernyey Béla
album címe: keressük!
megjelenés: 1981
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fényes Szabolcs
szövegíró: Szenes Iván
stílus: Táncdal
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2602
album címe: keressük!
megjelenés: 1981
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fényes Szabolcs
szövegíró: Szenes Iván
stílus: Táncdal
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2602
kapcsolódó videók
