Álomút.
Amikor visszatér, álmaid varázsa
Nem tudod, mit tegyél, ez lelked világa
De mikor magadra maradsz belül
Érzed, hogy érted volt ez a varázs
Döntened neked kell! Dönteni neked kell!
Gondjaid hegyekben, talán az égig ér
Megoldás kulcsa kell, ez neked kincset ér
De az a kulcs éppen, hogy te vagy
Hidd el és egyből a fényre, lépsz
Csak soha ne add fel! Csak soha ne add fel!
Kézben tartott vágyak
Végre látod már
Álom és valóság
Kettő közt nincs határ
Mikor megérted ezt, az összes ajtó nyitva áll
És te mondod meg, hogy mikor és hol a határ
Az álmod megtörtént valóság
Gondolat szárnyán az égre lépsz
Ez neked nem akadály! Ez neked nem akadály.
Kézben tartott vágyak
Végre látod már
Álom és valóság
Kettő közt nincs határ.
És láttam a hálát, ami áradt szerteszét
És láttam az anyát, aki ölelte gyermekét
És láttam az embert, aki munkában megrogyott
De gyermekéért, ő egy életed odaadott
És láttam gyermeket, aki anyjától kérdezett
Mert ő apját nem látta, csak szívében létezett
És láttam a földet, amit háborúk perzseltek
De a pusztítás urai megnyugvást hiába keresnek
És láttam Országot, amely gonosztól szétszakadt
És láttam a nemzetet, akinek szíve egy maradt
És láttam a költőt, ki a poharát emelte
Mert szívének szavát, mondani nem merte
És láttam az ördögöt, aki testedbe megkísért
De ha ember vagy igazán, az ő ereje mit sem ért
És láttam az istent, aki bölcsen trónon ült
Mert az időknek végén az ő akarata beteljesült.