Társaid a múltból fentről néznek rád
Utolsó vagy köztük, ki még a földön jár
A harcok véget értek, népedre a béke vár
Voltál harcos délen, és az északi hegyeknél.
Volt gúnyba részed, büszke arcodért
Folyt a véred a népért, fiúért, asszonyért.
Most békélj meg a korral, amit rég nem értesz már
Vigasztald meg lelked mi a test házában, jár
Nyugtasd meg a néped, hogy nincs több elnyomás.
Egy magaslaton ülve a földet nézheted
Védelmére áldoztad a földi létedet
Társaiddal együtt hullajtottad a véredet
A szél súgja füledbe, hogy egy út most véget ért
A nap fényével áthat, a lelked legmélyén
A föld türelmét érzed, mely várja az ölelést.
Alkonyatkor tested, a sötét öleli át
Búcsú mosoly arcodon, hisz jól tudod mi vár.
Ma éjszakára vendéged, a széparcú halál