Tudod, magányomban vártam, hogy hívsz,
Talán újrakezdhetnénk, hisz sok a szép emlék, ugye érted.
Ráébredtem már, hogy hibáztam,
Bár lennél velem, s ne engedj el még.
Hívlak és várlak, hogy itt légy velem.
Refr.:
Nézd a kéklő óceánt,
Szemed tüzében ég az esti holdvilág.
Nézd, a nap is nyugszik már,
Emlékek peregnek, ringat az óceán.
Holnap indulok, egyedül,
Nincs, ki megfogná kezem, és a remény sincsen tán, hogy megbocsáss.
Tudod nem maradt nekem más, csak a magány,
Emlékeim megfakultak már.
Hívlak és várlak, hogy itt légy velem.
Refr.:
Nézd a kéklő óceánt,
Szemed tüzében ég az esti holdvilág.
Nézd, a nap is nyugszik már,
Emlékek peregnek, ringat az óceán.