Érzem, hogy kínoz a vágy, ami égeti álmaimat,
Távoli hang, ami súgja szívemnek a dallamokat.
Reggel felébredek, nem talállak téged,
Nem jössz vissza soha többé már.
Emlékek viharában vágyakozva várlak,
Megőrjít ez a szörnyű, üres magány,
Hát gyorsan találj rám!
Valahogy érzem a kínt, ami elfojtja vágyaimat,
Velem is elbánt a sors, ezért őrzöm a titkaimat.
Reggel felébredek, nem talállak téged,
Nem jössz vissza soha többé már.
Emlékek viharában vágyakozva várlak,
Megőrjít ez a szörnyű, üres magány,
Hát gyorsan találj rám!
Refr.:
Bárcsak átölelnéd múló álmaimat,
Nélküled üres most az élet.
Bárcsak átölelnéd égő vágyaimat,
Nélküled üres most a világ.