Éjszaka hideg volt, s dér ült a fákon,
Csillogó hó szitált a szél verte ágon.
De hajnal tájban már a nap süt lágyan.
Hajnal lett a sötét éjből,
És a hóból, fagyból, dérből!
Könnyes harmat csupán...
Szemedben ottmaradt egy könnycsepp,
Mint réten elkésett, tavaszi hó.
Hidd el, már verőfényes, szép napok jönnek,
S a rossz után itt a jó.
Bocsásd meg azt, hogy az a másik,
Egy percig új volt és bolondító.
De most az árvíz után, medrébe tér meg,
Ismét a vén folyó.
Rossz voltam, önző, rideg.
Tudtam a könnyeidet,
S nem volt egy megértő, jó szavam.
De mostmár lábadozol,
Látom a mosolyodon,
Hogy köztünk minden már rendben van...
Szemedben ottmaradt egy könnycsepp,
Mint réten elkésett, tavaszi hó.
Amit a nap fel szí, ha lágy szellők jönnek,
S a rossz után itt a jó.