Jó anyám arra nevelt engem,
Hogy mindig jó legyen minden jegyem.
Hogy: „Csókolom, Mari néni és Jancsi bácsi,
Hogy tetszik lenni, mit tetszik csinálni?”
Jó apám arra nevelt engem,
Hogy mindig tiszta legyen mindkét kezem,
- A lányok várhatnak, első legyen a tanulás,
A jó munkahely és a biztos lakás.
De egyszer földre kerül a póráz,
Vissza nem tart senki már,
Száguldok, mint a szélvihar,
Az se baj, ha csak a semmi vár.
Nem lesz senki, aki leforráz,
Amikor elmesélem álmaim,
Kitárul nekem a Nagyvilág.
Én meg csak lógatom: ó, a lábaim.
De most lefekszem, holnap iskolába megyek,
És édesanyám leszid, ha nem időben ébredek,
Mindent beraktam a táskámba, kész már a házi,
Lesz szakkör is, bár arra nem kell semmit sem csinálni.
De álmomban alattam Cadillac fut,
A sebesség egyre nő,
Ha megállok, egyből ott terem,
Minden bomba nő.
Ha nem szólok, akkor is tudják,
Hogy hogyan bánjanak velem,
Kitárul nekem a Nagyvilág,
És már nem lógatom: a fegyverem.