Soha nem válhat az álmod valóra,
A füledet sérti reggel az óra,
Mire kitapogatod magad a tükörben,
Ó, a meló már újra vár.
Két cigaretta, kávé, feles,
Rosszabbul nálad senki nem keres,
Keveset hozol, sokat viszel,
Otthon mindig áll a bál.
Öreg zakó, rossz nadrág,
Nem kíváncsi senki rád,
A pénz forog és te egyhelyben állsz,
Az Élet tőled messze jár.
Maradék erőd is útra kel,
Feletted évek húznak el,
Kapaszkodni nincs miért,
Hisz’ úgy sincs semmid már.
A sok szürke nap között egy színes se vár,
A munkahelyen mindenki csak veled ordibál!
Adni nem tudsz senkinek, de mindenkitől kérsz,
Ha jó lenne valahol, oda mindig késve érsz!