A hátad közepén járok,
Tudom, hogy nem látod,
Ahogy elhasalok a porban,
Azon gondolkodom, hogy mondjam
El Neked azt, amit már másnak
Sokszor mondtam, hogy várlak
Egy másik helyen, majd máskor,
Ahol egy időn túli fától
Nem látod meg azt, az erdőt,
Ahol időközben felnőtt
A vágy, aki voltál,
És Te a fájdalomtól loptál
Türelmet magadnak,
Amivel most is kérsz, hogy maradjak Veled...