Az utca túloldalán áll egy kis fagyizó
Nem túl mediterrán de éppen nekem való
Ha ember lenne biztos kék lenne a szeme
Kopott a nadrágja és csíkos a pulóvere
Egy kávézóban ülnék mikor elkérné a számon
És mondanám nevetve na jól van, nem bánom
És már aznap este várnám, azt hogy hívjon
Egész késő éjig amíg ébren bírom
Hívna másnap délben mert néha akkor ébred
Halkan kérdezné meg mehetek-e érted
És mondanám, ma nem jó ma felnőtté kell válnom
De aztán meg: jöjj csak azt később megpróbálom
És még aznap estig sok fagyit ennénk meg
És érezném, a bajban ő velem van tényleg
Felhőknek alakját fejtenénk a dombon
És mondaná hogy nekem csak arra legyen gondom
Hogy a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Kézenfogva vágnánk át a játszótéren
És leülnénk egy padra hátul a sötétben
A kezében madár na az lenne a párna
És amit gondolok azt mindent kitalálna
Hogy ősszel majd keressünk kincset az avarban
Télen csak úgy üljünk a kandallónál halkan
Tavasszal sétáljunk reggel a ligetben
Nyáron meg csak arra kéne már ügyelnem
Hogy a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim
Csak a következő fagyizóig tartson ki a fagyim