Nincsenek csodák (másik változat)
Abigél
Gina:
Tündérmesét ki hinne még,
úgy, hogy eldobták.
Volt egy család,
volt sok barát,
s itt egy börtön várt.
Egy köszobor a kertben,
nevetni volna kedvem.
Bolond ez mind,
most kell a hit,
csak hogy túléljem.
Nincsenek csodák,
az élet megy tovább,
a múltam semmi más,
egy kettétört világ.
Nincsenek csodák,
itt senki meg nem vált,
a gyermek szép hitét,
mi eddig bennem élt,
végleg szétzúzta egy kéz,
porszem vagy, ennyit érsz,
most bárki néz rám,
egy kis senkit lát,
és nem azt, ki voltam rég.
Hamis reményt, hazug reményt
miért is táplálnék?
Dacolni kell, nem érdekel,
a sok jószándék.
Egy kőszobor a kertben,
nevetni volna kedvem,
az nem segít, bolondok mind,
hogy kell túléljem?
Vadon a virág, felnő magától,
legyen az apám, bármilyen távol,
nem adhatom mégsem föl,
elzárva az élettől!
Itt ez az átkozott hely!
Harcolnom kell!
Nincsenek csodák,
lépnem kell tovább,
míg van bennem erő,
míg tart a bátorság,
mert nincsenek csodák,
hol szívem megfosztják,
a legszebb álmoktól,
és vígasz nincs sehol,
de a világ itt így egész,
porszem vagy! Mégis élsz!
S ha bárki most néz,
egy más embert lát,
és a lány, aki félt,
már nincs többé!
Nincs már!
Tündérmesét ki hinne még,
úgy, hogy eldobták.
Volt egy család,
volt sok barát,
s itt egy börtön várt.
Egy köszobor a kertben,
nevetni volna kedvem.
Bolond ez mind,
most kell a hit,
csak hogy túléljem.
Nincsenek csodák,
az élet megy tovább,
a múltam semmi más,
egy kettétört világ.
Nincsenek csodák,
itt senki meg nem vált,
a gyermek szép hitét,
mi eddig bennem élt,
végleg szétzúzta egy kéz,
porszem vagy, ennyit érsz,
most bárki néz rám,
egy kis senkit lát,
és nem azt, ki voltam rég.
Hamis reményt, hazug reményt
miért is táplálnék?
Dacolni kell, nem érdekel,
a sok jószándék.
Egy kőszobor a kertben,
nevetni volna kedvem,
az nem segít, bolondok mind,
hogy kell túléljem?
Vadon a virág, felnő magától,
legyen az apám, bármilyen távol,
nem adhatom mégsem föl,
elzárva az élettől!
Itt ez az átkozott hely!
Harcolnom kell!
Nincsenek csodák,
lépnem kell tovább,
míg van bennem erő,
míg tart a bátorság,
mert nincsenek csodák,
hol szívem megfosztják,
a legszebb álmoktól,
és vígasz nincs sehol,
de a világ itt így egész,
porszem vagy! Mégis élsz!
S ha bárki most néz,
egy más embert lát,
és a lány, aki félt,
már nincs többé!
Nincs már!
kapcsolódó videók
