Íróasztalod árnyékában
Hintázol egy székkel,
De valami azt súgja odabentről
Szállhatnál a széllel
Csorba bögréd szorongatva
Szarrá fagyott kézzel
Jól odaszáradt életedet
Vakargatod egy késsel
Más birkákat számolgatna
Lefekvéskor sorba,
Te leölöd oket bánatodban
S dobálod halomba
A végén a kupac tetején állva
Rajtad röhög az égbolt,
Végképp rejtély életedben
Rossz döntés hol volt
Refrén:
Eljött hát az a nap
Mikor rájöttél hogy senki sem vagy
Nem hallgatsz többé a szóra
Soha nem állsz többé a sorba
Leszarod hát a múltat,
De hidd el a jövő is hozhat
Olyat hogy magaddal szembe kell nézned
Ha nem teszed meg végleg bevégzed
Az ördög a falra, az őrangyal meg
A plafonodra van festve
Kormos leszel ha hozzádsimul
Az éjszaka sötét teste
Íróasztalod árnyékában
Hintáznál egy székkel,
De a földön fekszel vérbefagyva
Hasadban egy késsel.
Refrén:
Hé! Hajnali 4-re húzd fel a vekkerórádat!..
Eljött hát az a nap mikor azt mondod
"Majd eljön a nap..."
Hogy leszámolsz mindennel
Ami belülrol emészt fel
Ahhoz korábban kell felkelned,
Hogy megváltoztasd az életed,
Nem segíthet meg senki más,
Csak benned rejlik a változás!
/Szóló, majd szép rész, refrén.../