Ó, én - válaszúton az elveim között
csak egy pillantást hadd vessek rád:
olyan tiszta vagy, csoda hogy
felkötöd magad.
Ó, én - nem ezt akartam
ide vezetett a gátlástalan vágy,
a széttört székek, nincs idő-idő.
Túl a holnapon
marad nekem még egy csók
a halál előtt
a köszönet kiváltság
és ez a világ számodra
ilyet nem tartogat, de
a hulló szirmok közt megtalálod magad.
Ó, én - a tenger kékje most
belém költözött
ahogy száll fel a füst a szemem előtt.
Érzem keresed bennem
a szerethetőt.
Ó én - tudom késő már mert
a nyakadon van a kötél
de a szeretet bennem él
és a redőnyök árnyéka egész a
combodig ér.