olyan jó volt ma kelni frissebb ez a reggel mint a tegnap búcsút intek
éledezünk nem is kell mondani, zöldel minden, a saját bőrén érzi aki nyitott
szemmel éli, már egy ideje reméli. nő a nappal lenyomja az éjszakát a mélybe aztán
ennek tetejébe illatokat csal cserébe apró hangokkal bújnak ki a téli álom foglyai,
így könnyebb elindulni, így könnyebb lesz megoldani mi van lombosodó ágak ülnek
vadonban. vakon vezeti az embert, mint egy lakodalom, nincsen menetszél, bódítóan
andalog a kórusa a levelek a fák újkori csodákként nézek rá. pompába öltöztek be
a képek, így kéne kezdődnie minden egyes évnek, a dallamok hívogatnak, csalnak ki
a szabadba, a hideg tél után így gondolok a tavaszra, mikor nincs okom panaszra
kebelezzed be egybe, kilépek én is akarom így hozom magam rendbe, a csend,
a csend helyett a nyüzsgés vár a szabadba a hideg tél után így gondolok a tavaszra
ja, én így gondolok a tavaszra

(ref:)
kicsit állj meg, szemed nyisd fel. mit látsz? minden napra kell egy kis tánc, képzeld h
nincs határ, nem feszít érzed, kezed nyújtsd át a város felett ne lássam a könnyes szemed
mert az érzés csak a miénk, ezt az egyet nem vették el tőlünk még
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak


régen vak voltam, de megint látok, lebénultam, de újból járok, évekig feküdtem, de újra
felállok. a rémeket felváltják a szép álmok, még várok, de anno elindultam volna,
most elég pár kiló de régen kevés volt egy tonna szerencse, az idő megváltoztat, ez egy
szerep csere. ma már gondolok mindenre, figyelek minden jelre, minden ingerre, ez képet
tükröz elüldöz egy szigetre, ahol nem veszek mindent a szívemre. a nap sugarai színeznek
színesre, ahol rátalálok minden kincsemre, semmim nincsen, de mégis lebilncsel a csend
az ura mindennek, a szavaimnak, rabszolgái vagyunk itt határok nincsenek.


pedig én is ott voltam, merültem mélyre, integettem, hátha észreveszel végre, vége a napnak
bejön ez a dallam, bár lehet h nincs is, de én még is hallom halkan, elég volt már csak te
vagy nekem elmentem párszor melletted, de vissza jöttem, éledek a kómából mi elborított
eddig, az már nincs, az már nincs. már nem alszom, figyellek, tudod változtam mint ahogy
minden én is remélem újat hoztam, újat adok és mégis a jól megszokott régit, már nem alszom,
ébren vagyok, vagy csak álmodom


csillagpórt lesek,agyam valóban hempereg, didergek az ész Joeker megint merre mész? a hajnal
szépség,én meg a szörnyeteg. bizonytalanságból szőt vörös szőnyeget görgetek hol vannak a
fülek csak üres kagylókat látok kiszáradt dromedárok hogyha láttok hagyjatok
békén, magam akarom szántani a földem, kérem ne piszkáljon hölgyem,
nem lesz legendája a Joeker álom völgynek, ja, fel 'kéne húznom már a horgonyt, lebontani a
kordont, alápörkölni a motornak, had robogjon a mozdony
éledj te is ahogy én, mert erre vártam, hé. hé, hősök a házban


(ref:)
kicsit állj meg, szemed nyisd fel. mit látsz? minden napra kell egy kis tánc, képzeld h
nincs határ, nem feszít érzed, kezed nyújtsd át a város felett ne lássam a könnyes szemed
mert az érzés csak a miénk, ezt az egyet nem vették el tőlünk még
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak