Ahogyan az évszakok elmúlnak,
ahogyan a felhők elvonulnak,
olyan hirtelen történik minden.
Egyik percben meg van az esély,
csak lehetőség nincsen.
Velem szemben egyedül sétálsz az utcán.
Annyira nézlek, hogy majdnem megbotlok bénán.
Egyre közelebb érsz. Mondd, hová mész!
És ismét nem teszek semmit csak sétálok tovább és kész.
Ahová lépsz virág terem, és te vagy a virág ó én nekem!
Én csak téged nézlek, és forog a világ!
A szél néha meglebbenti hosszú szép szoknyád.
Egyre közelebb érsz. Mondd, hová mész!
És ismét nem teszek semmit csak sétálok tovább és kész. Ó és kész!
Elmúlt a nappal és eljött az éjszaka.
Én abban bíztam, hogy talán lehet még jó a ma.
Hogy merre menjek ó azt én nem tudom még.
Abban bíztam, hogy talán vezet engem majd az ég.
Mert ahová lépsz virág terem, és te vagy a virág ó én nekem!
Én csak téged nézlek, és forog a világ!
A szél néha meglebbenti hosszú szép szoknyád.
Egyre közelebb érsz. Mondd, hová mész!
És ismét nem teszek semmit csak sétálok tovább és kész.
Én csak téged nézlek, és forog a világ!
A szél néha meglebbenti hosszú szép szoknyád.
Egyre közelebb érsz. Mondd, hová mész!
És ismét nem teszek semmit csak sétálok tovább és kész. Ó és kész!