Mondd, hogy te is akarod kimondani egyszer,
Amit szíved dalol de megvallani nem mer.
Mondd, hogy te is akarod álmodni a szépet,
És hogy álmod ne vigyék el a múló évek.
Mondd, hogy te is akarod a szeretet-fáklyát,
Aminek te táplálod égig érő lángját.
Mondd, hogy te is akarod de miről mesél szemed,
És nem hagyod, hogy megfosszon tőle józan eszed.
Mondd, hogy te is akarod - de hallgasson a hangod,
Szíved tiszta énekét mutassa az arcod.
Mondd, hogy te is akarod néma könnyel kérni,
Nem akarsz csak létezni szeretnél már élni.
Mondd, hogy te is akarod amit én szeretnék,
Több legyen, mint álom s ne csak múló emlék.
Mondd, hogy te is akarod hogy kedvesednek lássál,
S meghallgassam mindazt amit tőlem vártál.

Mondd, hogy te is akarod, akarod a csodát,
Bár nem tudod, mi ez s nem tudod okát.
Mondd, hogy te is akarod hallani a hangom,
S egy szép napon kezeddel simítani arcom.
Mondd, hogy te is akarod hisz ugyanazt érzed,
Bevallanád bűnödet de nem találod vétked.
Mondd, hogy te is akarod de ne mondod soha többet!
A kimondott vágyak édes álmot ölnek
Mondd, hogy te is akarod amit súgok néked
Mindig veled maradok mert szeretlek téged!
Néha mikor egyedül vagyok sírok, sírok mert magam vagyok.
Könnyeim keserűek és melegek, az élettel folynak,
De alakot nem öltenek.
Sírok, mert a szívem meghasadt
és nincs már mi azt súgja: „Maradj”



Talán ha szívemben több lesz a bizalom
könnyeim ízét barátaimmal megosztom.
De kiről tudhatnád, hogy oly sokáig kitart,
segítsen, meggyőzzön érdemes, hogy maradj.
A világ gyorsan halad és gyorsan tűnik tova,
Hogy megnézd mitől sír valaki, s el ne feledje soha
Oly fájó, szomorú a kimondatlan perc
Nehéz kimondani, de néha kell nehéz elmondani és néha kell
Sírok és senkit sem érdekel, hogy maradni meddig bírok.