Hűségesen szogált egy embert.
Most nem érti miért,
elüldözni őt hogy lehet.
Fájó sebek, szomorú szemek
pedig ő még mindig szeret
nem felejti az éveket.
Emlékszik a a házra, benne él a remény
egyszer talán még újra visszatér.
Szemétkukák, hideg éjszakák
éhesen kóborol tovább
lelke megnyugvást nem talál.
Szürke rácsos autó befordul az utcán
acélhurok szorul öreg nyakán.
Nincsen már kiszállás
a kocsi megy tovább.
Nincsen már kiszállás
végállomás.