Gyere Tibor, megyünk a városba –
dudál türelmetlenül apa!
Apa kocsit hajt!
Két kézzel, egy kézzel, kéz nélkül apa kocsit hajt.
Apa ideges.
Apa kocsit hajt figyelmesen, tapasztaltan, türelmesen.
A járókelők sétálnak a friss levegőn,
apa pedig kocsit hajt.
Apa kocsit hajt, nagy, fehér Fiat 1500-as gépjárművet.
Jaj, apa! Hogy hajtod a kocsit.
Apa, nézd! Egy ismerős megy a járdán, és nem lép le
az úttestre, mert akkor talán egy kis veszély fenyegetné.
Apa legyint, és apa kocsit hajt.
Apa tudja, hogy helyes munka és időbeosztással
minden nehézséget át lehet hidalni.
Fehér gépjárműnk gyorsan suhan, mert apa vezeti.
Apa tudja fékezni az indulatait, mert ő tapasztalt.
Apa a szememben egy hős személy,
anya pedig a legdrágább nekem a világon.
Megérkeztünk uticélunk végére,
sikerült a tervünk,
vége e kalandnak, mondja apa most.
Mi bent vagyunk apával a városban.
Anya otthon főz.
Anya otthon főz finom ebédet.
Vége.
[Előadó > Paizs Miklós]