Tudod minden nehezebb most össze-visszaélek.
Lassan kideríthetetlen mi a látszat, mi a lényeg.
De ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Tudod mindent mondanak és elmaradnak a barátok.
A dolgokat csak a felszínen, ó, csak a távolból látod.
De ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, ó, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellettem elalszol, álmodj nálam szebbeket! Ó!
Tudod minden nehezebb most bármerre lépek.
Nem látom az út végét és egyre jobban félek.
De ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, ó, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellém lefekszel, képzeld azt, hogy élsz.
Ha mellettem elalszol, álmodj nálam szebbeket!