Egy kupica feketénél kezdődik az élet,
Ott láttalak én először,talpig feketében.
Esküdöztél égre-földre,hogy soha el nem hagysz már,
Szívem szakad a kávé ház márvány asztalánál.
Közölnek a képeslapok egy szomorú képet,
Rajta van a nagy kávéház,teli züllött néppel.
Csak egy sor van aláírva,többet ér az száznál,
Többet ér egy férjes asszony,száz csinos kis lánynál.
Édesanyám kis kertjébe hullanak a rózsák,
Szülőfalum nemsokára búcsút intek hozzád.
Búcsúzik a fecske madár,elnémul a lelke,
De ha megjössz fecske madár sírva találsz engem.