Egyszer egy legény az eszét vesztette,
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.
Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat,
S hozd el a szívét ölbéli kutyámnak!
Rá állt a legény. Hazament, megtette!
Rá állt a legény. Hazament, megtette!
Megölte az anyját! És a szívét kivette.
Hát amint vinné futva, iramodva,
Felbukik, és a szív elgurul a porba.
És amint elgurult, egyszer csak fennszóval
Ím a legény hallja, hogy a szív megszólítja.
Megszólalt a szív sírva, panaszosan,
Hallgasd csak hallgasd!
Megszólal a szív sírva, panaszosan: