Óh, ha megnéznéd magad
Szemem tükrében,
Látnád a felkelő Napot,
S a holdas éjszakát,
A réten nyíló vadvirágot,
Hullámzó búzaföldet, Kedvesem.
Óh, ha szívem a Te melledben dobogna,
Megértenéd a vágyaim,
A forró szenvedélyt,
S én két karomba zárva Téged,
És szép szemedbe nézve
Suttognám el, hogy SZERETLEK!
Még hinni is alig merem,
Hogy ez nem csak
Egy álom, látomás...
Óh, ha bárka lennél lelkem tengerében,
Elringatnálak csendesen,
S vigyázna ránk a Hold.
Maradj most itt velem örökre,
S a boldogságot ketten
így megtaláljuk, Szerelmem!