A zongorámon ott áll még a képed
Tánczenék
a szobámban magam vagyok.
Ilyenkor eljönnek hozzám
a régi nagy bánatok.
A zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen furcsa is a sors:
Mikor ezt adtad nekem,
még nagyon boldog voltál énvelem.
Még megremegtünk minden egyes csóktól,
és ha hozzád értem, véred forrt.
Akkor még a zongorán
mindig vidám nóta szállt,
s a karod közben lágyan átkarolt.
Ma már sohase szól a zongorám,
hisz nincs, akinek játszanék.
A por belepte már a húrokat,
de ott virrasztom át az éjszakáimat.
Mert zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen boldog voltam én,
mikor ezt adtad nekem,
és ez lett mégis a végzetem.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Buttola Ede
szövegíró: Rákosi János
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3209