Céltalanul járom a város jéghideg kövét.
Várom, hogy rám törjön a hajnal, ami egyedül ér.
Kóboroltam éjszakákon át, kerestem a fényt.
De a rácsok rögtön lezuhantak kettőnk közé.
Túl hideg és sötét a hely, ahol élnem kéne.
Jéghideg a szem, ami rám néz.
Nekem többé ne prédikáljon olyan pap, aki fél.
Nem hagyom, hogy legyőzzön a tenger
Ahhoz ő nem elég mély.
Nem várok csodát, ilyen a világ.
Mondd meg nekem, mennyi jár?
Mennyi jár?